A süllyedő világ [antikvár]

ELSŐ fejezet HAJÓNAPLÓ Kedves Napló! (Hoppá! Máskor majd figyelnem kell, hogy ezt ne úgy írjam, mint egy rendes naplót, különben Charlie tökre kiakad.) Kedves Hajó! Úgy egy napnyira vagyunk Sanghajtól. Ide azért jöttünk, hogy Liu meglátogathassa az apját. Nem mintha nagyon találkozni akarna vele, azonban meg kell őt kérnie (vagyis inkább könyörögnie kell majd), hogy tovább használhassuk a hajóját. Liu már most sík ideg, tegnap óta egy falat sem ment le a torkán. (Bár, bevallom, mind émelygünk egy kicsit, mivel már egy hete Sadie főztjét esszük.) Remélem, hogy Sanghajban, a piacon találok majd uborkát. A feléből fincsi salátát készítek Liunak (szegény drágámnak tényleg ennie kellene már valamit), a másik felét pedig az arcomra teszem éjszakai pakolásnak, mert olyan karikás a szemem, mint egy mosómedvének. Persze a rémálmok ettől még továbbra is gyötörni fognak. Néha már nappal is jönnek. Mindig ugyanaz: az arc nélküli ember a papámba mélyeszti a kardját Már megint hoppá! Vissza a fontos és unalmas dolgokhoz!