A szerelem kémiája [antikvár]

MINDIG IS UGY KEPZELTEM, hogy amikor találkozom életem nagy szerelmével, az egész olyan lesz, mint a filmekben. Nyilván nem pontosan olyan, nem lesz lassítás, szél borzolta haj, meg dagályos nagyzenekari muzsika. De úgy gondoltam, legalább történik valami. Egy pillanatra kihagy a szívverésem. Megrándul a lelkem, amikor legbelül valami azt súgja: „Basszus, hát ez ő. Annyi idő után, végre ő az." Nos, semmi ilyesmi nem történt, mikor a végzős évünk második keddjén, tíz perc késéssel Grace Town megjelent Mrs. Beady délutáni drámaóráján. Grace az a fajta lány volt, aki bárhová lépett be, mély benyomást tett mindenkire, de nem olyan okból, amely azonnali és halhatatlan vonzódást ébresztene iránta. Átlagos magasságú volt, átlagos testalkatú és átlagos szépségű, úgyhogy minden megvolt benne, ami megkönnyítette volna, hogy elvegyüljön egy új középsuliban - azok nélkül a drámai szóvirágok nélkül, amelyek általában megtöltik az ilyen eseményeket. Am mielőtt még a hétköznapisága megmenthette volna, három dolog rögtön feltűnt vele kapcsolatban: