A szeretet művésze [antikvár]

Részlet a könyvből: - No, anyjuk, tálalhatod már a levest! - szólt be a konyhaajtón Brassai bácsi, az öreg iskolaszolga, aztán kezébe vette a nagy csengőt s hatalmasan megrázta a folyosó végén. A jólismert hang - mely annyi növendék számára jelentett sokszor megkönnyebbülést - végigzengett az épületen. Utána éppen, olyan nagy lett a csend, mint azelőtt volt. Ám mindössze pár percig tartott. Nemsokára kitárultak az ajtók, s a polgárista leánykák zsibongása megtöltötte a hosszú folyosót. Egyik osztály a másik után tódult ki a kapun a friss, február végi levegőre. A gyermekek önkénytelenül is mélyet lélekzettek odakinn és derűsen fordították arcukat a ragyogó napsütés felé. - Itt lesz a tavasz rövidesen! - állapította meg Bertóthy Anikó, a negyedik osztály egyik kiváló növendéke, s mosolygós arccal indult hazafelé barátnőjével, az állomásfőnökék Jutkájával.