A szív parancsára [antikvár]

Részlet a könyvből: "Már reggel egészen másképen kezdődött a nap, mint máskor szokott. Éppen csak a reggeli torna és az ájtatoskodás folyt le úgy, mint máskor, azontúl azt tehette a két fiatal leány, amit éppen akart. Miss Glayds, az angol kisasszony csak pár pillanatra jelent meg a tanulószobában és csupán arra kérte Klementinát, hogy a két utolsó leckét ismételje át. Tekintve, hogy kivételesen szép idő van, délelőtt teniszezhetnek és a parkban maradhatnak, amíg elérkezik az ebéd ideje. A tanulószoba ablakából látták, hogy mama és Miss Gladys autóba ülnek és gyorsan elhajtanak. Ritkán szokott ez megtörténni, de ilyenkor egészen biztos, hogy csak órák múlva érkeznek haza ismét. A mama reggelinél említette, hogy ma csak délben találkoznak, de egyebet nem mondott. Viszont Klementina már régen sejtett valamit. Tulajdonképpen azt se tudta, honnan, de lassan tudomására jutott a titok. Bizonyos, hogy Timót püspök volt a kezdeményezője az egésznek. Amióta csak emlékszik, mindig tőle eredt minden, ami újdonság és kellemes dolog volt kis leányéletében. Így aztán, ha Klementinának, vagy Máriának valami rendkívüli kívánsága volt, amit a szülőktől kellett kikönyörögni, előbb mindig az ősz, jóságos főpap volt az, aki tudott a kislányok óhajtásáról. Ő már előre megmondta, hogy mit remélhetnek. Bizonyos volt, hogy ha a püspök helyesnek és teljesíthetőnek látta a kérést, akkor a papa is rámondta a beleegyező szót."