A szkipetárok földjén [antikvár]

Már szürkülni kezdett, mikor megindultunk a bírósági épület felé. Útunkat emberek állták el, akik az udvarban nem találtak helyet s legalább látni akartak minket. Mikor az udvarba léptünk, a kaput tüstént bezárták utánunk. Ez nem volt biztató jel. Sejtettem, hogy Mübarek, a szent, máris áskálódott ellenünk és nem hiába. De tudva a török jogszokást, tudva, hogy Osztromcsánál kezdődik a szkipetároknak birodalma, akik csak egy törvényt ismernek: az erősebb jogát, elhatároztuk, hogy mi sem hagyjuk majd magunkat. Alig juthattunk el a néptömegben a tárgyalóteremig. Ahol addig csak egy szék állt, oda most még egy hosszú padot vittek. A deres is ott volt régi helyén. Egy-két edénybe olajat öntöttek, ebbe mécsbelet dugtak és meggyújtották. E világítás mellett minden valami kalandos színezetet nyert. A bíróság tagjai már összeültek a ház belsejében. Bejelentették nekik, hogy megérkeztünk. A khavaszok úgy álltak fel körülöttünk, hogy elzárták az útat a kapuhoz.