A Tél meséi [antikvár]

Részlet: Egy fehér reggelen Éjszaka a tél szürke, sötét felhőkkel borította be az eget. Nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó, és belepte a kertet, az udvart, az utcákat. Amikor reggel a kisfiú édesanyjával kilépett a házból, ragyogó fehér világ köszöntötte őket. A kerítésoszlopok hósapkát kaptak, a lépcsőt vastag, fehér takaró borította. Eltűnt a lépcső melletti orgonabokor, minden ága fehér, puha bundácskába öltözött. A kisfiú szinte ujjongott, és kérte édesanyját, törjön le egy ágacskát neki. - Hadd ne törjek... - mondta az édesanyja -, ez így szép, kisfiam! - Akkor én török magamnak! - dünnyögte a kisfiú, felágaskodott és máris letört egy vékony ágat.