A titokzatos ház [antikvár]

Gondolt már arra, milyen izgalmas lenne bemenni egy bezárt régi házba? Kukucskált már be homályos ablakokon? Vágyott már rá, hogy dohos pincékben keresgéljen, nyikorgó, a letörés veszélyével kecsegtető grádicson óvakodjon fel egy poros, fénynyalábokkal szabdalt padlásra, hátha rálel valami titokzatos dologra? Mert minden ház rejt valami titkot, különösen a régi házak. A titokzatos ház is éppen attól titokzatos, hogy réges régóta üresen áll az ódon óvárosban, bezárva, elfeledve, mintha ott se lenne. Pedig ott van már időtlen idők óta. Ez a legöregebb ház az egész utcában. És a legszebb, kopott gipszangyalkáival, málló vakolatával együtt. Legalábbis Réka szerint, aki el nem mulasztja a napot, hogy iskolából hazafele menet rá ne pillantson, vágyódva, hogy megnézhesse egyszer belülről is. S mivel a dolgok, amiket kívánunk előbb-utóbb teljesülnek, Alpakka, a szép szürke kandúr segítségével ő is bejut a házba. Bejutni még csak-csak de ha egyszer bezárul egy kapu az ember mögött, nem biztos, hogy könnyű onnan kijutni. Pláne, ha kíváncsiak vagyunk rá, mi lehet a bezárt szobákban. Különös és torokszorító izgalmas kalandok kísérik Réka és Alpakka útját, mire pincétől a padlásig bejárják a házat, s nem is jutnak addig tovább, amíg le nem győzik az újabb és újabb eléjük tornyosuló, félelmetes és megoldhatatlannak látszó feladatokat. De mivel szeretettel és hittel minden akadályt el lehet hárítani, így végül ők is sértetlenül kerülnek ki minden kalandból.