A tükrök ura [antikvár]

Az órák a hullámzás ritmusában teltek-múltak. A hullámok sorra megemelték a súlyos kereskedőhajót, egy kicsit mindig odébb sodorták a sós tenger felszínén, majd mintha kifáradtak volna, elenyésztek. Adel alkalmi fekhelyén számolgatta őket: tíz tizenkettő tizennyolc huszonkettő huszonnégy de százig soha nem jutott el. Erőt vett rajta az álmosság, és lehunyt szemhéja mögött ismét elszabadult a tűzvész. A víz, a tűz, a tőrök a szétporladó penge, melynek hamvai a kőre szóródnak, ahová Lédát, a kijelölt áldozatot láncolták egy lángolva égő test, a fájdalmas haláltusa üvöltései Adel újra és újra maga előtt látta a vörössé váló fényzuhatagot, a Fekete Királynő fátylát, amely leválik róla, és ott lebeg a végre láthatóvá vált arca körül.