A tűzszerszám [antikvár]

k Ment egy katona az úton, szép ütemesen szedte a lábát: egy-kettő, egy-kettő! Borjú volt a hátán, oldalán kard. Háborúból igyekezett hazafelé. Egyszer csak egy rút vén boszorkánnyal találkozott az úton. — Jó estét, vitéz úr! De szép kardod van és milyen szép az a borjú a hátadon! S most még pénzed is lesz hozzá, amennyit csak akarsz! — Köszönöm a jókívánságodat, vén boszorkány! — Nézz csak oda! Látod azt a nagy fát? — kérdezte a vén boszorkány, az út menti fára mutatva. — Egy nagy odú van benne. Mássz föl a fa tetejére, egy nagy lyukat találsz ott, bújj bele. Kötelet kötök a derekadra, annál fogva húzlak ki, ha majd mondod. — Ugyan mit csináljak én annak a fának az odvában? — kérdezte a katona.