A vadszőlő álma [antikvár]

SETALGATNAK A LIBUSKÁKA mezőre naponta sétálgatnak a libuskák friss füvet legelni. Ha továbbmennek, egy kerek tóhoz érnek, abban jókat úszkálnak, fürdenek, utána pihengetnek. Aznap, amikor a fűben elszenderültek, liba mama lépteket hallott: előbukkant egy róka!Fölijedtek a libák, szanaszét röpködtek. Ám a rókának sikerült egy kisebb liba szárnyát elkapnia! Szaladt a libapapa, a gúnár, s elkapta a róka fülét! Az rögtön elengedte a libuskát, futott a gúnár még egy darabig, aztán elengedte a róka fülét, és visszalépkedett a többi libához.A róka még egy darabig futott, amikor találkozott a farkassal.-Soha jobbkor nem jöttél, mint most! A libákkal volt harcom, gyere, menjünk utánuk, ketten el tudnánk belőlük kapni egyet, éhes vagyok!-Mehetünk! - felelte a farkas. - íin erős vagyok, tőlem a libák is félnek!Hamarosan utol is érték a totyogó libákat, közrefogták őket, de a libák hangosan gágogtak, amit meghallott Puli kutyus, s máris futott a libák segítségére.A két ragadozó megtorpant. A róka morgott:-Jön a veszedelem! Fussunk!Féltek Puli éles fogaitól. De bizony hiába futottak, Puli gyorsabb volt! A farkas lábát elkapta, az elesett, azután Puli a róka lábát is elkapta, éles fogaitól fájt a két tolvaj lába, ahogy tovább botorkáltak.Puli pedig hazakísérte a libasorban totyogó libákat az udvarukba.