A végzet órája [antikvár]

ELSŐ FEJEZETLewis Barnaveit nyugtalanul törölgette izzadó tenyerét a New Zebedee felé száguldó busz ülésén. 1948-at írtak, meleg, szeles nyári este volt. Legalábbis odakint. Lewis figyelte, ahogy a holdfény megvilágította fák szelíden hajladoznak a busz ablakán túl, amit a többihez hasonlóan bereteszeltek.Lenézett bíborszínű kordbársony nadrágjára. Az a fajta pantalló volt, ami susogott járás közben. Felemelte a kezét, és a hajába túrt, amit középen kétfelé fésülve hordott, és Wildroot márkájú haj olajjal simított le. Miután a tenyere zsíros lett, megint beletörölte az üléskárpitba. Az ajka megmozdult, egy imát mormolt. Ministránsfiú-ként tanulta:Quia tu es Deus fortitudo mea; quare me repu-listi, et quare tristis incedo, dum affligit me inimi-cus?