A vezér [antikvár]

Részlet: Halef veszélyben. Utunk vége felé közeledett, de a legnehezebb rész még hátra volt. Hegyek, völgyek, sziklák, szakadékok, őserdők vártak reánk. Izrád, a vezetőnk, érdekesnél érdekesebb élményekkel szórakoztatott, s észre se vettük, hogy milyen gyorsan telik az idő. A Wardár balpartja termékeny síkság, de mi a meredek jobbparton haladtunk, s egyre kietlenebb, terméketlenebb vidékre értünk. Körülbelül négy órai lovaglás után egy erdőbe jutottunk. Lónyomokat vettem észre az úton. Azt hittem, hogy az előre küldött Zuef nyomai voltak, annál is inkább, mert a nyomok nagy sietségről tanuskodtak. Nemsokára jobbfelőlről is csatlakoztak egészen friss nyomdokok útirányunkhoz. Leszálltam a lóról. Gyakorlott lovas könnyen megállapítja, hogy hány lónak a lába verte fel az út porát. Számitásom szerint öt lovas járhatott előttünk mindössze. Valószínűleg épen azok, akiket kerestünk. A nyomokból azt is észrevettem, hogy jó hét órával előztek meg.