A világ tíz égtája [antikvár]

Az olvasóhoz Egyszer a görög Amorgósz szigeten jártam. Egyetlenegy autóbusz közlekedett rajta. Emlékszem, ahogy a buszsofőr hirtelen megállt, és az összes utas egy kis ösvényre szegezte a tekintetét. Tíz, talán tizenöt percet várakoztunk, senki sem nyugtalankodott, arrafelé másképp telik az idő. Valaki tört angolsággal elmagyarázta, hogy mindjárt jön Kozma, aki naponta jár be a busszal az iskolába. A közelben nem láttam házat vagy más épületet - csak sziklákat, kiszáradt bokrokat és olajfákat. A fiú aztán lihegve és mosolyogva felszállt, az autóbusz pedig továbbindult. Azon gondolkodom, milyen vágyai lehettek Kozmának. Mit akart elérni? És hogy sikerült-e neki? Az, hogy milyenek vagyunk, nagyban függ attól, hol jöttünk a világra. Elfogadhatjuk a valóságot, vagy küzdhetünk ellene, megismételhetjük a környezetünkben látott mintákat, vagy megpróbálhatunk kitörni belőlük. Ebben a könyvben olyan tizenöt éveseket ismernek meg, akik a világ különböző szélességi körein és különféle otthonaiban élnek. Sokféle sorsok és vágyak ezek. A társadalmi-kulturális adottságok, a társadalom jóléte, a jogi és közösségi szabályok bizonyos megkötéseket vagy azok hiányát eredményezik, és olyan problémákat idéznek elő, amelyek a világ többi részén gyakran ismeretlenek. Az általá-