A vízisikló kalandjai [antikvár]

Jékely Endre állatokról szóló élménybeszámolóit miért szeretem? Egyszerű okból: történeteit a természet tisztelete, az alázattal törődő ember vigyázó tekintete jellemzi. Ma, amikor nem figyelünk egymásra, pénzgondokkal küszködünk, saját életünk fenntartásának harcában, szinte beszűkült tudattal élünk, jó érzés, oázis ez a kötet. Jékely aggódik, hogy ne pusztítsuk el a kígyókat, siklókat, hazánk egyre ritkuló madárfajait. Aggódása figyelmes leírások sorozata, s ezeknek a leírásoknak köszönhetően izgulhatunk értük, az erdők és kerjtjeink élővilágáért. A történetek kedvesek, naiv tisztaság lengi őket át. Megfigyeléseit olvasva nemcsak közelebb kerülünk az állati sorsokhoz, hanem mi magunk is jobbak és figyelmesebbek akarunk lenni a körülöttünk élő állatokkal. És miért éppen Palásti Erzsébet illusztrálja? Palásti rajzai tiszták, kedvesek, aprólékosek és szomorkásak is egyben. Ő képes arra, hogy visszaadja, tükrözze Jékely Endre állatokért aggódó és szerető stílusát. Mindkét szerző a természet alázatos tisztelője. Olvasva és látva őket együtt hatást eredményez: az ember tudata kitágul, s megfeledkezik a hétköznapok mókuskerekéről.