A vörös fenevad [antikvár]

1 G ^ N^ovo Minszk bűzlött a haláltól. _ Ez mindig is így volt, de Ramson Sebesnyelv a városban a hatalom és a korrupció, a gyilkosság és a túlélés orrfacsaró szagát is érezte, ami összekeveredve mámorító, erős szaggá állt össze, ami kikezdte az ember lelkét. Most sem volt másképp, a takaróként ráboruló kísérteties sötétséget és a néma havat leszámítva. Ramson gyors, határozott léptekkel haladt a gyermekkorából ismert keskeny sikátorokban. Utoljára Anasztácija Mihajlovával járt itt, a korábbi ura palotájában tartott Firvasznyezsen. Valamivel több mint egy holdhónap telt el az Első Havazások ünnepe óta, de most az a világ teljesen felismerhetetlenné vált. Novo Minszk négy hét alatt kísértetvárossá vált, amit szinte az összes lakója elhagyott; próbáltak elmenekülni az új rendszer elől. Az egykor fáklyafénytől csillogó utcákat, ahol felékszerezett testek és rekedt hangú mulatozók vonaglottak, most bedeszká-zott boltok és vakon feketéllő ablakok szegélyezték. Holttestek borították a kövezetet ott, ahol a bandák ételmaradékokon kaptak hajba, és a hó befedte őket, csak itt-ott egy-egy ruhadarab vagy kiálló csizma jelezte őket, mint hátborzongató fejfák. Anával megtett utazásai során ez nem volt szokatlan látvány, amikor egyik lerombolt városból a másikba mentek. Amióta Morganya trónra került, Eszak-Cirillia nagy részére kiterjedt a fennhatósága. Az elhagyott falvakban látott újságdarabkákból és leszaggatott plakátokról Ramson és Ana már tudomást sze-