Ábel Amerikában [antikvár]

Részlet: Éppen ott oltottuk el a minap a lámpát, hogy én elmentem a temetőbe édesanyámhoz s neki béjelentettem ámérikai nagy tervemet. Szegény anyám olyan asszony volt, kinél boldogítóbb és ártatlanabb még virágban sem termik. Amíg élt, addig is örökké pártomat fogta, csak a szeretet akadályozta meg néhanapján abban hogy ne úgy lásson valamit jónak, ahogy én. Amióta azonban ide került az örök feldöbe, azóta a szeret sem akadályozta meg semmiben, hanem minden úgy volt a legjobban, ahogy én mondtam s gondoltam. Most is, mihelyt kiejtettem a számon, hogy Isten rendelése szerint egy hajójegyet örököltem, amivel Amerikába szeretnék menni, úgy állott mellém, mint egy őrzőangyal, kinek csak két szárnya és egy szíve van. El is gondoltam, amint a temetőből hazafelé jöttemben a faleveleket sárga színben és gyenge pirosban hulladozni láttam, hogy halott édesanyát szeretni és hulló falevelet látni milyen közeli rokon!