Ábel az országban [antikvár]

Részlet a műből: "Elbeszélésemet azzal végeztem volt, hogy a hargitai pásztorságot letettem s hazajöttem az apai házhoz Csicsóba. Repdeső szárnyaim azonban fenn a rengetegben úgy megkóstolták a szabadságot, hogy immár nem szenvedhettem a családi fészket. Meg is mondtam apámnak, hogy Bolhával együtt városba kívánkozom menni. Apám erre nem szólt semmit, hanem szekeret fogadott s azzal másnap elpályázott a Hargitára, hogy a felszerelésemet hazaszállítsa. Amikor estefelé megérkezett, én éppen az édesanyám sírjánál voltam s onnét csak alkonyatkor kerültem elé. - Hol van az erdei egyetmás? - kérdeztem tőle. - Bétettem a csűrbe - felete apám. Bémentünk együtt, hogy számbavegyük a felszerelést, de én mingyárt megszeppenve állottam meg mert az asztal s a széket s még a tábori ágyat is hazahozta apám, ámbár azok a bank tulajdonát képezték."