Ábel az országban [antikvár]

Részlet a könyvből:Elbeszélésemet azzal végeztem volt, hogy a hargitai pásztorságot letettem s hazajöttem az apai házhoz Csicsóba. Repdeső szárnyaim azonban fenn a rengetegben úgy megkóstolták a szabadságot, hogy immár nem szenvedhettem a családi fészket. Meg is mondtam apámnak, hogy Bolhával együtt városban kívánkozom menni. Apám erre nem szólt semmit, hanem szekeret fogatott s azzal másnap elpályázott a Hargitára, hogy a felszerelésemet hazaszállítsa.Amikor estefelé megérkezett, én éppen az édesanyám sírjánál voltam s onnét csak alkonyatkor kerültem elé.- Ho van az erdei egyetmás? - kérdeztem tőle.- Bétettem a csűrbe - felelte apám.Bémentünk együtt, hogy számbavegyük a felszerelést, de én mingyárt megszeppenve állottam meg mert az asztalt s a széket s még a tábori ágyat is hazahozta apám, ámbár azok a bank tulajdonát képezték.- Hát a házat nem hozá el? - kérdeztem.- Az ott maradt szegény.