Adj találós mesét [antikvár]

Ritkán születnek mesék tízen avagy huszonéveseknek pedig a mesék varázsa nem csupán az apróké. Pár évvel ezelőtt jelent meg ennek a kötetnek az első kiadás. Most - párhuzamosan az újabb kötettel - fontosnak találtuk megjelentetni a régieket is. Ezek a mesék azért születtek, mert szerzőjük egész lelkével magához akarta ölelni azokat a fiatalokat, akiket nyaranként LÉTFORGATÓ elnevezésű táborába hívott. Sikerült ez neki? Igen is meg nem is. Így van ez mindennel a világon, ha a szeretet szabadsága jelen van. A szerző sarkig kitárt, legbensőbb világát keretekbe, kapuk mögé rekesztette, hogy csak az nyithasson rá, aki nagyon keres, és nem tud enélkül tovább menni. A kulcs nem nála van. Ő találós mesét mond jóról és rosszról, beszélget apró bölcsekkel, s mindeközben kifacsart, ezerféle mondandóval megpakolt szójátékokkal bombáz, hogy játsszunk, vitatkozzunk, gondolkozzunk, és legfőképpen megállásra késztessen, és elmondhassa a titkot, ami voltaképpen elmondhatatlan. Mégis ki kell mondani, de csak annak lehet, akinek - megfoghatatlan, kikutathatatlan módon - kinyitja lelkét az az erő, amely őt fogva tartja.