Adrian Mole minden kínszenvedései [antikvár]

1982. Árpilis 2. Csütörtök: Ma vagyok tizennégy éves!... Végre! Alaposan megnéztem magam a tükörben, és azt hiszem, bizonyos fokú érettséget fedeztem föl. (Nem számítva a rohadt pattanásokat)/ 1983. Április 2. Péntek: Tizenöt éves vagyok, de jogilag még gyermek. Nincs semmi, amit tegnap nem tehettem, de ma már tehetek. Micsoda pech!/ 1984. Április 2. Szombat: Manchesteri vasútállomás. De. 10.31. Kíváncsi vagyok, mit vett anya és apa a születesnapomra. Du. 3. Senki sem kívánt boldog születésnapot. Du. 5.30. Vettem magamnak egy születésnapi kártyát. A belsejébe ezt írtam: Drága elsőszülött fiunknak, tizenhatodik születésnapjára. Annyi szeretettel, amit csak az imádó szülői szív adhat. Ui: Gyere haza, kisfiunk! Nélküled a ház szomorú és kihalt./ 1984. Április 4. Hétfő: A Szent Ignatius-templom előcsarnoka Reggel 6. Már két napja törvény által biztosított jogom, hogy cigarettát vásároljak, robogót vezessek, nemi életet éljek, és ne lakjak otthon. De furcsa módon, most, hogy mindezt megtehetném, egyikre se vágyom olyan nagyon.