Afrikából jöttek [antikvár]

A kiadói borítója kissé szakadozott. Ajándékozási bejegyzéssel. gerince kicsit kifakult.
Odalent, Afrikában örök nyár van, mindig forrón süt a nap, a fák megérlelik gyümölcsüket, majd ismét virágba borulnak. Csak a száraz időszak és az esős időszak váltogatja egymást az idő múlásával. A vízimadarak azonban, amelyek a nagy folyók nádasaiban élnek, a tikkasztó melegtől sem szenvednek sokat. De bármennyire is szívesen látja őket Afrika, egy napon felkerekednek csapatostul és nekivágnak a végtelen levegőégnek, hogy hosszú utazással költőhelyükre, igazi otthonukba, északi hazájukba jussanak. Ezen a hosszú, sok viszontagsággal teli úton kísérhetjük végig könyvünk hőseit, kanalasékat. Mert tudnunk kell, hogy ebben a regényben - vagy még jobb, ha így mondjuk: mesében - kanalasgémek életéről, utazásairól olvashatunk. Afrikai tanyájukon őket is eléri a vándormadarakat hívó szó, az ösztön parancsa. Felkerekednek ők is, nem törődve elemi csapásokkal, s egyre csak hazafelé igyekeznek, ide, mihozzánk, a Velencei-tóra, ahol aztán egy utolsó, vidám kalanddal véget is ér ez a mindvégig lebilincselő, izgalmas, bűbájos történet.