Aisopos meséi [antikvár]

Részlet a könyvből: Az Aisopos-mese A meseköltészete éppen, olyan jellegzetes értéke az antik görög népnek, mint a drámája vagy a filozófiája. A görög mesevilág a mythosban az embert és a természetet istenné emeli, az Aisopos-mese Világában az állat és a természet kap emberi rangot. Idealisták szívesen mondják, hogy ez tulajdonképpen az istennek emberré és az embernek állattá való alacsonyitása, de ez csak nézőpont kérdése. Mert ugyan abból a forrásból származtak a mythosok istenei és az Aisopos-mese állatai, amelyből Aristophanes és Aischylos származtak és akármilyen szemmel nézzük őket, az biztos, hogy ezek az istenek és ezek az állatok ugyanazt a lényt jelképezik: a görög embert. Az antik mesének azt a formáját, amely szemben a mythosok gyakran kothurnusokon járó alakjaival az életet „madarak" vagy „darazsak" maszkjában, esetleg maszk nélkül ábrázolja, azt a mesét, amely Zeus helyett oroszlánt, Hermes helyett rókát mond, amelyben az attikai méhnek nemcsak a mézét, hanem a fullánkját is érezzük, azt a mesét Aisopos nevével szokták összekapcsolni.