Ajsa [antikvár]

Előfordulhat, hogy a költő nem tud verset írni, mert megrendül bizalma a szavakban. Ennél nagyobb baj alig érheti, ilyenkor csak a csoda segíthet esetleg még rajta. Ily nem várt csoda ért engem is, amit ezúttal szeretnék elmondani nektek, előrebocsátva, hogy csak akkor lesz történetünk hiteles és igazsága életetekre ható valóság, ha hisztek a mesékben: a manapság egyetlen érdemes elmondanivalóban. Ne haragudjatok, ha mégse nektek ajánlom ezt az írást, amit bizonyára megérdemelnétek, hanem őnekik, akik soha nem fogják e sorokat olvasni, mert nem tudják, mi a betü. Azoknak ajánlom tehát elsősorban, akik már 6—7 éves korukban munkapiacra kerülnek, szüleik nyomorúságából rabszolgának, jólétünk páriájának. Ajánlom továbbá azon nem keveseknek, akiknek egyetlen tápláléka az éhség: a sóhajtalan, panasz nélküli reménytelenség. Azoknak, akik önnön hibájukon kívül és akaratuk ellenére akkor távoznak az életből, amikor ti azt valójában megkezditek. Nekik, akik ugyan megszületnek, de sose lesz hazájuk e Föld. Pensier—Fribourg—Hévíz, 1982 karácsonyán Major-Zala Lajos