Bővebb ismertető
Péter elindul.Nagyszeben városa a kora délelőtti órákban tarka képet nyújtott. A vásár napjára messze környékről ideözönlő falusiak ellepték a keskeny, egymásba torlódó utcákat, úgyhogy a szorosan egymáshoz símuló házsorok között alig hogy elfért a tengernyi sokaság. Mindenféle fajta ember megfordúlt Nagyszebenben e napon. Itt alkudoztak a kendős falusi asszonyok, a pártás leányok, meg a gyorsbeszédű oláh menyecskék; itt gyülekeztek a fuvarosok, a kunsapkás székelyek, a hegyes bőrsipkát viselő oláhok, akiknek kifordított kecskebőr subájuk szinte kirívott a nyári öltözetet viselő vásárosok közül. A nap meg sütött, tűzött le a városra és egyformán aranyos fénnyel vonta be a fehér szász posztós férfiakat, a tar posztóba öltözött városlakókat meg a brassai kék szövetet viselő, hosszúköpenyeges brassóiakat. A napfényben úszó embertömegtől nyüzsgő utcácskákat meg még színesebbé tették a vásárosok között elvegyülő, patyolatfátyolos úrasszonyok, meg a bal mellükön vörös foltot viselő zsidók. Megrakott falusi asszonynép, trécselő dologtalan menyecskék és férfiak, bámészkodók és dolgaikután sietők töltötték meg a sikátorokat, melyek visszhangzottak az emberi beszéd, a kiáltozás, lónyerítés meg a kutyaugatástól.