Állati versek [antikvár]

A kottoverseny A ló verse: Hajnalonként az udvaron igen nagy ám az izgalom. Minden állat kiabál, így azután áll a bál. Végül pedig az a jó, hogy megszólal Nagyanyó: Csönd legyen már, bif^onji ám, fölébred a^ unokám! S^lni annak legyen jussa, ki a legs^hh verset tudja!" Njiha, nyiha, nyi-haha kocsikerék, karika, e!^ hajtja a paripa! Gyia-gyia, rajta hát, üljük meg a paripát! Terhet bárki ráró, elbírja a Ráró!