Állatóvoda [antikvár]

Részlet: "Az erdőben még a harmatgyöngyök szikráztak, mikor a fekete tollú őrrigó felébredt. Kitörölte szeméből az álmot, és tekintete az erdő közepén álló fa árnyékára esett, melyet egy kör alakú tisztás vett körül. Az volt az őrrigó napórája. az árnyékmutató éppen hét órára esett. Nosza, rögtön rázendített az ébresztésre... Hé! Hét! - fordult jobbra. Hé! Hét! - fordult balra. Jó reggelt! Jó reggelt! - izgatottan nézett körül, majd folytatta. Alszanak! Alszanak! - Egyre jobban belejött a mondókájába. Ki az ágyból lusták! Ki az ágyból lusták! Koppáncs! Koppáncs! Hol csavarogsz már? Hol csavarogsz már? Kopogj! Kopogj! Indulni kell már! Indulni kell már!"