Álmot hozó mesék [antikvár]

Többet ésszelf mint mézzel! A méhecske ott ült egy virág szirmán, és a könnyeit törölgette. - Jaj, jaj, nincs, aki segíthetne rajtunk! - sóhajtotta keservesen. - Hékás - szóh föl neki a hangya -, mi a bajod? - A testvéreimmel tavasztól őszig csak hordjuk a virágnektárt és a mézet a nagy faodúba - kezdte szomorúan a méhecske. - Aztán, amikor már elég összegyűlt, akkor mindig megjelenik az a nagy behemót medve, és elveszi tőlünk az egészet! Nem tudjuk, hogy mit tehetnénk ellene! Mára megint bejelentkezett, hogy elvigye a mézünket! - Ohó - gondolkozott el a hangya - hátha én tudok segíteni! -Te?! - csodálkozott a méhecske. - Hiszen mi együtt sem tudjuk megvédeni a tulajdonunkat! Hogyan tudnál akkor te egymagadban bármit is tenni? - Majd meglátjuk, de most el tudnál vinni engem az otthonodhoz? -Persze, ülj csak föl a hátamra! De kapaszkodj ám, mert indulunk!