Amikor a kő is lágy volt [antikvár]

Ismertető Könyvemet az unokáim unszolására írtam. Amikor a gyerekkoromról faggattak, nagyon elcsodálkoztak azon, hogy a „semmivel" is milyen nagyszerűen lehetett játszani. A háború utáni években, bár nehezen éltünk, a gyermekkorom mégsem „sínylette meg" a nélkülözést. Ezt nagyanyámnak és édesanyámnak köszönhetem, akik úgy tudtak velem játszani a legképtelenebb helyzetekben is, hogy azóta is ezek a játékok életem „felüdító'i" maradtak. A technika csodái folytán, manapság a legtöbb helyen „játékhegyek" tornyosulnak, mégis találunk unatkozó gyermeket. Ezeknek a gyermekeknek ajánlom ezt a könyvet. Vagy a nagymamáknak? Meséljenek a „korukról"! Az unokákban bizonyára hálás hallgatókra találnak. Tolna Éva