Bővebb ismertető
Részlet:
Június eleje! A nap úgy süt, mintha szó sem lehetne többé sötétségről és téli fagyról. Az egész tájék egyetlen jókedvű ásítás.
A hercegi rét túlsó végében gólya sétál, pedánsan emelgetve a lábát, hosszú csőrével időközönként hirtelen a búja sarjúba bökve. Közben azonban szemmel tartja a vasutassapkás embert, aki a töltés mellett dolgozik, még inkább a cserkészinges, peckes kisfiút, aki buzgón segít a petrencehordásnál.
A sapkás ember már lekaszálta a maga részét, most boglyába rakja. Négy egyforma boglya lesz, holnap majd eljön az ispán, hármat kiválogat az uradalom számára, a negyedik az állomásfőnöké, amiért leakasztotta. Az állomásfőnök persze csak altiszt, afféle elsőosztályú bakter, de a pusztaszentpéteri kis állomásnak ilyen dukál.