Anna [antikvár]

Részlet a könyvből: A harmadik emeleti lakásban. Anna csak homályosan emlékszik arra, hogy a földszinti nagy lakásból a sok-sok finom bútort elvitték, a gyönyörű tükröt is elvitték és elvittek három nagy szekérre való drágaságot. A fehérkeztyűs inas egy kicsit veszekedett édes apával, aztán más ruhába öltözött, a keztyűjét is lehúzta, egy zöld vadászkalapot tett fel s azt mondotta: - Ezeknek sem kell többé inas. A két szobaleány is elbúcsúzott a mamától s a német bonne meg is csókolta. «Mein Herz» ... mintha hallaná, s mintha nagy kerek kék szemében látná Anna a kövér könycseppeket. Édes apa egész nap nem is jött haza. Este, mikor benyitott a gyermekszobába, a négy esztendős kis Annát fölvette az ölébe, odaszoritotta a szivéhez és zokogott. - Te szegény gyermek!... Te szegény, szegény gyermek! Aznap nem a bonne, hanem a mama fektette le Annát, de a mama nem mesélt, énekelni sem tudott. Olyan halvány volt az arca, s olyan vörös a szeme. A kis leányka nem mert szólani. Nagy fekete szemével félve nézett a mamára. Csak egyszer érintette a kezét, s az a kéz hideg volt. Megsimogatta... - Édes mamám!... Igy aludt el.