Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A harmadik emeleti lakásban.
Anna csak homályosan emlékszik arra, hogy a földszinti nagy lakásból a sok-sok finom bútort elvitték, a gyönyörű tükröt is elvitték és elvittek három nagy szekérre való drágaságot. A fehérkeztyűs inas egy kicsit veszekedett édes apával, aztán más ruhába öltözött, a keztyűjét is lehúzta, egy zöld vadászkalapot tett fel s azt mondotta:
- Ezeknek sem kell többé inas.
A két szobaleány is elbúcsúzott a mamától s a német bonne meg is csókolta. «Mein Herz» ... mintha hallaná, s mintha nagy kerek kék szemében látná Anna a kövér könycseppeket.
Édes apa egész nap nem is jött haza. Este, mikor benyitott a gyermekszobába, a négy esztendős kis Annát fölvette az ölébe, odaszoritotta a szivéhez és zokogott.
- Te szegény gyermek!... Te szegény, szegény gyermek!
Aznap nem a bonne, hanem a mama fektette le Annát, de a mama nem mesélt, énekelni sem tudott. Olyan halvány volt az arca, s olyan vörös a szeme.
A kis leányka nem mert szólani. Nagy fekete szemével félve nézett a mamára. Csak egyszer érintette a kezét, s az a kéz hideg volt. Megsimogatta...
- Édes mamám!...
Igy aludt el.