Anyanyelve magyar... [antikvár]

Részlet a könyvből: Ma is látom a földbesüppedt házat. Hatalmas fedél alatt roskadoznak penészes falai. Ott guggol ijedten az Egyetem-utca sarkán, szemben a temetővel, Kolozsvárott, a majális-tető alatt. Látom a három kedves ezüst baglyot, a három régi dámát, s viharvert gavallérjukat, Bohuniczky Nándor urat... Tarokkoznak. Öreg kezek motoznak tétován zsíros kártyalapokkal a bojtos bársonyabroszon. Fáradt, úri kezek. Az asztalfőn Lenka ül. Aggodalmasan, féltékenyen szorongatja az öt lapot. Begörbült gyűrűs uján ütemesen reszket a smaragd zoliter. Ijedt kis angyalarcához emeli a kártyákat, alig pár centire a szeméhez. Csupor rozália vajsárga, puffadt kezei mohón nyulnak át az asztal túlsó végéről Lenka felé. - Róza, Róza! - háborog Lenka. - Máris nyulsz a lapomért? Hohó, várj egy kicsit. Különben, fene megette, úgyis elfogod a végén a pagátomat.