Ányos Gyula és egyéb elbeszélések [antikvár]

Részlet:Gyula és Flórián.Langyos tavaszi éj borúlt Szakolca városára az 1847-iki esztendő pünkösd hetében. A régi, nagy kőházak cseréptetőire ezüstös fényt hintett a holdvilág. A házak ebben a világításban még ódonszerűebbeknek látszottak. Egy-egy erkélyes emeletes sarokház bizalmatlanúl, komoran, egyedül állott. Mintha restelne társasviszonyt tartani az utcasor többi házával. Egyébként Szakolca ebben az időben a polgári jólét igen magas fokán állott. Volt virágzó kereskedése és ipara. Ott a morva határszélen, Felső Nyitramegye legnyugatibb részén gyártották a leghíresebb posztót. Olyan posztót, melyet egy ember nem tudott elnyűni, ha holtig viselte is. Ez manapság már meseként hangzik, de akkor még sok ember élt, ki a nagyapja fekete kabátjában lépett az oltár elé, örök hűséget esküdni mátkájának. A házak építkezési modora, szilárdsága, díszítése máig is arról tanúskodik, hogy olyan emberek építették, kiknek bőven tellett.