Apja lánya/Ő tudja miért [antikvár]

Részlet az első műből: Rózsika - Böllermann! Böllermann! Ugyan jőjj ide és fogd meg ezt a lovat, úgy látszik, pörgetyűt nyelt - kiáltott Rózsi nevetve az udvarra. Férfimódra ült egy lovon, amelyik folyton körbe táncolt. Komolynak látszott a dolog, de Rózsi nevetett és nem látszott rajta semmi félelem. Az erős, szőke hajfonatok megoldódtak és a haja mint egy arany sátor hullámzott gyerekes alakja körül. Friss leányarca a buzgalomtól kipirult és hófehér fogai kicsillogtak piros ajkai közül. Böllermann, az öreg béres, futva jött az udvaron át, hogy megfogja a táncoló paripát. De még mielőtt a verandához ért volna, egy erőteljes férfihang megállította: - Vissza, Böllermann, a ló rúg, ha közel mész hozzá. Böllermann határozatlanul állt a veranda előtt és fölváltva nézegetett hol a kislányra, hol a gazdájára. Gerhard Fritz, a birtok tulajdonosa bíráló, mérlegelő tekintettel nézte a nyugtalan lovat és a tizenkét éves leányát. Egyáltalán nem látszott félteni a fiatal lovast, aki erős kézzel tartotta a szárakat. - Hidegvér, Rózsi, fogd a szárakat erősen - kiáltott feléje. A leány biccentett és komolyabbra válva erősen összeszorította a fogait. A fiatalos arcon ezáltal egy erélyes vonás támadt, amely hasonlatossá tette apjához.