Aranyhíd [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak. Tábláin szórt foltokkal.
Amikor csendes nyári estéken a tündérszép Balaton déli partjai felett, előbújik a telihold, sugarai aranyosan csillogó hidat festenek az álmodó tükrére. Az aranyhíd átnyúlik az északi partokig, közepén magányos csónak ring. A habok lágyan paskolják a csónak oldalát, s halkan mesélnek. Ugyan miről? Az utolsó óriásokról, akiknek lába nyomát őrzik a zalai partok, a Balaton elátkozott tündéréről, akinek aranyszőrű kecske gyapja visszaadhatja szépségét és a tihanyi néma királylányról. De nemcsak tündérekről mesél a víz, hanem a balatonudvari temető kőszíveiről meg a zamárdi vasútállomásnál látható nagy kőről, a tihanyi sziklaodúkról, a nagyvázsonyi Kinizsi-várról, a Szent Mihály-dombi kápolna furcsa festményéről. A Balaton környékének meséi, mondái és a Balatonhoz fűződő érdekes regényes történetek elevenednek meg ennek a szép kiállítású kötetnek a lapjain. Szántó Piroska színes rajzai művészi tömörséggel ábrázolják a tájak és történetek hangulatát.