Aranyos Erzsike [antikvár]

Részlet a könyvből:Egész nap esett a hó és a fehér takaró vastagon borította a főváros utcáit, amelyeken azonban épp oly vidáman pezsgett és lüktetett az élet, mintha a legszebb nyári nap lett volna. És ez a lázas forgalom nem csökkent este felé se, amikor az utcai gázlámpák és a kirakatok vakító fényt vetettek a gyorsan tovasuhanó emberáradatára, mely szakadatlanul hullámzott föl és alá.Hét óra felé járt az idő, mikor az egyik mellékutcából a főutcára fordult be egy fiatal leány, akinek egyszerű, kissé kopottas ruhája rikító ellentétben volt karcsu, elegáns alakjával, üde szépségével és ragyogó szemeivel. Meglátszott rajta az "előkelő" származás, az a kiváló tulajdonság, mely a szegényebb sorsban is megkülönbözteti a magasabbra hivatott embereket.