Aranyos Erzsike [antikvár]

Részlet a könyvből: Egész nap esett a hó és a fehér takaró vastagon borította a főváros utcáit, amelyeken, azonban épp oly vidáman pezsgett és lüktetett az élet, mintha a legszebb nyári nap lett volna. És ez a lázas forgalom nem csökkent este felé se, amikor az utcai gázlámpák és a kirakatok vakitó fényt vetettek a gyorsan tovasuhanó emberáradatra, mely szakadatlanul hullámzott föl és alá. Hét óra felé járt az idő, mikor az egyik mellékutcából a főutcára fordult be egy fiatal leány, akinek egyszerű, kissé kopottas ruhája rikitó ellentétben volt karcsú, elegáns alakjával, üde szépségével és ragyogó szemeivel. Meglátszott rajta az "előkelő" származás, az a kiváló tulajdonság, mely a szegényebb sorsban is megkülönbözteti a magasabbra hivatott embereket. És Ferber Erzsike valóban "előkelő" nemzetségből sarjadt. Az édesanyja - Gnadewitz Mari - unokahuga volt gnadecki Gnadewitz Farkas kamarásnak és több lovagi uradalom birtokosának, aki Thüringiában lakott, a csodaszép gnadecki kastélyban, melyet a hasonló nevü ősi vár alatt épittetett az öreg ur. A magas dombtetőn álló régi várat ugyanis öregnek, kényelmetlennek találta és bezáratta; helyette aztán igazi tündérpalotát épittetett a völgyben, azzal a szándékkal, hogy ebben a tündérpalotában rak magának boldog családi fészket és nőül veszi szép unokahugát.