Aranyszivű Iréne [antikvár]

Mint a villámlás, úgy terjed a hír az Augustaeum aranytermeiben, hogy Alexios császár Bohemund antiókiai fejedelem ellenében Kálmán magyar királlyal szövetséget kötött és ennek megpecsételésére fia, Johannes trónörökös számára eljegyezte a néhai magyar király, csudatevő László, aranyhajú, tündérszép leányát, Piroskát. Anna hercegnő, Johannes testvérnénje, Bryennios caesar felesége, ugyancsak összehúzza szépívű szemöldökét a hír hallatára, amely egyszerre rombadönti a császári trónig érő merész álmait. Ő Johannesnek, akit már kiskorától szívből gyűlölt, nem királyleányt szánt feleségül, akit nem lehet könnyen elütni a császárnői trónustól, hanem polgárleányt vagy legfeljebb valamely harmad-, negyedrendű bizánci hercegleányt, akinek eszeágába sem jut vágyakozni a kis vörös cipellők után, amelyekkel a császári vőlegény menyasszonyának értésére adja, hogy ő lesz a bazilissa. Méltóságáról megfeledkezve, illetlen gyorsasággal siet anyja, Iréne császárnő lakosztályába, aki illatos vizű, reggeli fürdője után lustán hever pihenő termében a vagyont érő selyemtakaró alatt. A szokatlan időben történő látogatást, az udvarmesternő, a szertartások fanatikus őrzője és tisztelője, el akarja hárítani, de Anna hercegnő eltolja útjából a botránkozó hölgyet, s belép a földi paradicsomba, a Musikosba, amelynek drága kőmozaikkal kirakott padlója pompázó réthez hasonlít, falain pedig a káriai kristály fehérje mély zölddel és bíborszínnel olvad csodálatos harmóniába.