Átmegyek a Királyhágón [antikvár]

Részlet a könyvből: - Hé Gyömbér! Annyi nefelejts van itt, mint fűszál a mezőn - kiabált Kisszabó Gergely a viz széléről a partra. Gyömbérnek Gyöngyvirág az igazi neve, otthon Gyöngyvérnek szólítják, de Gergely Gyömbérnek nevezte. Odakiáltott barátjának, a tízesztendős kislány, akit viszont ő Gergőnek nevezett. - Segits le a partról! Gergő nekirugaszkodott a meredek partnak, fenn széthajtotta a bokrokat és lesegítette a kislányt a viz szélére. - Ugye megmondtam, több van itt, mint a Juhod partján!? A két kis székely egész délután nefelejtsre vadászott. Félig meg is telt már Gyömbér kaskája a világoskék aprófürtü virággal. Letelepedtek a fűbe. Nagy igyekezettel rendezgették a virágot. - Kitellik belőle tiz csokorra való. - Lássunk munkához. Fürge ujjakkal, egy-kettőre elkészült a tiz kis csokor. Amikor készen voltak a csokorkötéssel, a fiu felsegítette kis, pajtását a partra. A keskeny ösvényen kétoldalt emelve a kaska fogóját, elindultak a major irányába. Ezüstszínű volt a levegő, Gyergyó felől könnyű felhők úsztak felettük az égen, bükk és fenyőrengeteg sejtelmes zöldje ölelte körül őket. Amint egymás mellett bandukoltak, középen a kosárral, olyan volt a két gyerek a csodálatos erdélyi erdőben, mint valami megelevenedett mesekép.