Az alkony lovai [antikvár]

"Fülét hátracsapta, és dobbantott a lábával a tőzeges, puha talajon, mielőtt fejét fenséges mozdulattal felém fordította volna, hogy rám pillantson. A ló minden mozdulata ilyen volt: mintha drámai hatást akart volna kelteni. Felálltam, és olyan halkan lépdeltem le az erkély falépcsőin, amennyire csak tudtam, majd lassan, nagyon lassan elindultam felé. Szőre csillogott a házból kiszűrődő gyenge fényben, bőre úgy feszült erős izmain, mint a fekete szatén. Elnyújtottan horkantott, és újra dobogni kezdett. Felemeltem a kezem, hogy megérintsem bársonyos orrát, miközben olyan idegesség motoszkált benne, amelyet még sosem éreztem ló közelében - mintha minden mozdulatommal bombát robbanthatnék." Selma szülei egyik percről a másikra úgy döntenek, hogy új vállalkozásba kezdenek, s pékséget nyitnak az elhagyott erdei szállóban. Selma birtokba veszi hatalmas lakosztályát, és nagy megelégedéssel konstatálja, hogy a szomszédban lovakat tartanak, ráadásul a tulajdonosuk egy elképesztően helyes fiú. Mi kellhet még...? Talán néhány nyugodt pillanat, vagy olyasvalaki, aki megmagyarázza, mi folyik a házban, s ki ólálkodik éjszakánként a házat körülölelő sötét erdőben!