Bővebb ismertető
Részlet:
Egy nagy oceánjáró méltóságteljes nyugalommal szelte a tükörsima vizet, mely ezuttal olyan csendes, egyenletes volt, hogy bátran beleillett volna valamilyen szelíd hegyitavacskának, mely sziklaóriásoktól van körülvéve, úgy, hogy még a szellő sem tudja megközelíteni.
"Hamburg-Amerika" volt a hajó neve és zsúfolásig megtelt utasokkal, kik a kora őszi napon ott hemzsegtek a fedélzeten, kajütökben, éttermekben. Az első osztály luxus-lakosztályai csak úgy megteltek, mint a negyedik osztály közös termei, hol az ágyakat csak a hálóhinta helyettesítette. Ennek az úszó városnak a társadalom minden rétegéből voltak lakósai, és talán sehol a világon nem lehettek olyan óriási különbségek az emberek között, akik egy és ugyanazon a talajon éltek, mint épen itt. Míg az egyik oldalon drága porcellánokkal, ezüst veretű evőeszközzel, csillogó kristályokkal megterített asztalok vártak a díszbe öltözött, selyembe, bársonyba, csipkébe burkolt hölgyekre és frakkos urakra, addig a túloldalon, földre kuporodva, rongyos alakok kenyeret és számított halat rágcsáltak.