Az árny órája [antikvár]

PROLÓGUS Ramin pontosan emlékezett a pillanatra, amikor szerelmes lett. Tíz teljes évébe került, mire hajlandó volt beismerni magának, és sikerült elsajátítania a szókincset, hogy kifejezhesse érzelmeinek mélységét, mégis abban a másodpercben tapasztalta a szerelem első szikráit a szívében, amikor Ekhó belépett az életébe. Azon a napon Ramint egy kosárnyi frissen sütött muffinnal felfegyverkezve elküldte az édesanyja, hogy az Ala árváival játsszon. A sütemény gyorsan elfogyott, és Ramin szerencsésen meg tudta kaparintani az utolsót; egy vörösbársony tortácskát, tetején habos, krémsajtos cukormázzal. Amikor az emberlány belépett a helyiségbe, néma csend telepedett a gyerekekre. Fésületlen hajával igazi vadóc benyomását keltette, és úgy kapaszkodott horgonyként az Alába, mintha az élete függene tőle. Karja csaknem illetlenül csupasznak tűnt Ramin tollazatához képest. Tágra nyílt, barna szeme a fiú kezében tartott süteményre szegeződött, akárcsak egy zsákmányra vadászó sólyom tekintete. Elképesztően vézna és sápadt kislány volt. Ramin kinyújtotta felé a kezét, tenyerén a félig evett muffint egyensúlyozva, mintha valamiféle különleges érték volna.