Az éjszaka gyermekei [antikvár]

Jus#ctcé éjéjaíiaGirolamo nem láthatta a közelgő ütést. Jókedvűen dudorászva ücsörgött a meleg kemencepadkán, kezében vajas kenyeret tartott, amit Márta mama vastagon megkent mézzel. A következő pillanatban az arcába csapódott apja, Piero tenyere. A kenyérszelet elrepült. Fájdalom hasított Girolamo ajkába, szemei előtt csillagok ugráltak, miközben érezte, hogy valami meleg csurog le a bőrén. Elkenődött vajjal és nyállal kevert vér volt az, ami aztán megakadt az állán, majd a már amúgy is koszos ingére csöppent.- Hagyd abba az éneklést! - sziszegte Piero kifejezéstelen és színtelen, viszont szerfelett fenyegető hangon.Girolamo könnyes szemmel nézett fel. Fogalma sem volt, mit csinálhatott rosszul már megint, de amikor meglátta apja fölébe magasodó, dühtől eltorzult