Az elefánt és a repülő szőnyegek [antikvár]

irHíí Előszó Az előszó különleges műfaj, amely a könyv címlapja után szokott következni, s benne a szerző vagy felkért ismerős személv a szükségesnek vélt felvilágosításokat, ajánlásokat adja meg az olvasónak. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy erre Fürj Kata engem kért fel. Bevallom, kisiskolás koromban ritkán olvastam el ezt a majdnem kötelező felkonferálást. Elég volt a fülszöveg tartalma. A XXI. században az óvodás, kisiskolás korú gyerekek zöme órákon keresztül mobilozik, ül a számítógép előtt, és rendületlenül e-mailezik, horrort, sci-fit bámul. Egyre kevesebb szülő mesél, énekel, versel felcseperedőinek. Saját tapasztalatom, hogy 14-15 éves középiskolai diákok a két szótag-nái hosszabb szavakat többszöri nekifutás után sem tudják elolvasni. Számukra a könyv egy ellenszenvesen szükséges rossz „tárgy". A betű, a könyv az irodalom vizuális-érzelmi-esztétikai élményének teljes hiányát tükrözi ez az állapot. Ebben a tönkrenyomorított, szétzilált világban Kata egy nagyon őszinte, líraian játékos szférába repít bennünket. Kerek, kis mesés történeteket olvasunk tanulságokkal, morális intelmekkel, tele odaadó szeretettei. A számunkra kártékony káposztalepkének csodálatos lelke lett, amikor: „ pillekönnyű csókocs-kát " váltott szerelmével. A minden felnőtt által üldözött, kiirtásra ítéltetett egerek csirizes tréfája Cirmivel, a nagyképű macskával megszeretteti velünk a főhősöket. Kedvesen, humoros és találó nevekkel kereszteli el a szereplőket: Vendel, a veréb, Simi süni, Böhöm elefánt. Cini, Csini, Szini, a három egér, Grétike, a hiú galamb, Szonja, az oroszlán, Pável, a büszke páva.