Az elefántok földjén [antikvár]

Részlet a könyvből:Hogyan kerültem én Afrikába?Intézzétek ezt a kérdést egy angol, franczia vagy hollandus emberhez és ő semmi meglepőt nem fog benne találni. A nagy kereskedő nemzeteknek hazája jóformán az egész világ, hajóik bebarangolják a nagy óczeánokat, gyarmataik el vannak hintve a legkülönbözőbb világrészeken, messze-messze tengerpartokon mindenütt találnak földeket, a melyeket a magukénak vallhatnak, népeket, melyek uralmukat elismerik. A nagy népek fiai még ifjukorukban kirajzanak az európai fészekből, elmennek tengerentulra, ott keresik kenyerüket, ott élnek és halnak a nélkül, hogy ez valami különösen felötlő és kalandos dolog volna a szemükben. De mi magyarok, otthonülő nép vagyunk, életünket a Kárpátok és Adria között elterülő áldott földdarabhoz szegezzük és az a tenyérnyi kis tengerpartunk nem csábit bennünket a távol tengerekre, bizonytalan messzeségek felé. Szó a mi szó, ti magyar ifjak bizony felütitek a fejeteket, ha azt a kérdést halljátok, hogy én Martos Pál, a tizenkilencz éves magyar fiu hogyan kerültem Nyugat-Afrikába és bizony-bizony érdekelni fog benneteket az én feleletem, a mit e könyvecskében irok le egyszerü beszéddel.