Az elefánt és a repülő szőnyegek [antikvár]

Olvasatlan! Új!
(...) Jött a cápa, nagy dühöngve Támadt a medúzákra, De arra már nem számított, Hogy őt a páncél várja. Így sikerült Töhinek a Medúzákat megóvni, A cápa egy árva kukkot Sem mert többé már szólni. Egész tenger Töhötömöt Áldotta és szerette, Úgy gondolták, jó, hogy Isten Páncélosnak megtette. Azt mondom én erre nektek Édes, kicsi gyerekek, Ha valaki bajba kerül, Nyújtsátok ki kezetek.