Az ellenállás [antikvár]

Részlet: L JACK "TL ,y|p!ij?feste volt, május végi este; egy tizenhárom éves fiú í'vJl'' kerékpározott a magas tűlevelűekkel szegélye-!JíTlRJfczétt kereskedelmi úton. Hazafelé tartott, a kiserdő melletti tanyára. Jacknek hívták. Két éve élt szüleivel Silkeborg, a kis dán város közelében egy tanyán, és ha az idő engedte, délután, az iskola végeztével, kerékpárral járta végig az utat. Szeretett sportolni, az erdő mellett vezető út pedig kikapcsolta és elterelte gondolatait minden gondjáról. De valahogyan ez alkalommal más volt. Egész nap furcsa előérzet gyötörte az otthonával és szüleivel kapcsolatban. Nem tudta volna megmondani, mi az, mégsem bírta ki, hogy délben fel ne hívja édesanyját, és meg ne győződjön róla, hogy mindketten jól vannak. Mindent rendben talált. Mégis, alig egy perccel azelőtt, hogy kilépett az iskolából, a baljós előérzet, mely egész nap nyomasztotta, újra, még erősebben tért vissza. Minden különösebb ok nélkül úgy érezte, családja veszélyben forog. Tudta, hogy képtelenség, és azt is, hogy nincs ésszerű magyarázat erre az érzésre, mégsem bírta ki. Minél előbb haza kellett érnie, hogy megbizonyosodjon róla. Mikor végre megérkezett a tanyára, szíve majd' kiugrott az erőfeszítéstől. A kerékpárt a pajta mellé dobta, anélkül hogy a helyére tette volna, és a bejárat felé rohant. Hirtelen megállt, szíve hevesen vert. Joker, a kutyája, nem rohant elé, hogy fogadja, mint ahogyan máskor tette. Ugatása sem hallatszott a tanya végéből. „Biztosan az erdőbe ment", gondolta Jack, miközben próbált megnyugodni.