Az első fájdalom [antikvár]

ELŐSZÓ „Nincs olyan mindennapi történet, amely ne sugallhatna remekművet, novellát vagy regényt az élet egyik-másik arcának megörökítésére A művész szemével látott valóság már újjáteremtett valóság. A fénykép nem helyettesítheti a festményt, a jegyzőkönyv a költészetet." Emil Girleanu vélekedett így a művészi alkotómunkáról. S ezzel lényegében a maga írói hitvallását is megfogalmazta. A mindennapi élet „apró" jelenségeit ábrázolva, a maga idejének legfontosabb dolgaiban mondta el véleményét, erkölcsi ítéleteit. A mindennapi életből merített élményeit nyomban el is juttatta a mindennapok embereihez: sűrűn dolgozott napilapoknak, egyik úttörője volt a román sajtóban a tárcanovella meghonosításának. Girlea-nuval együtt, részint a példája nyomán is, a század első évtizedeiben nagyon sok kiváló román prózaíró művelte a tárcanovellát, a novella, a karcolat, riport és elmélkedés elemeit felhasználó eleven műfajt. Gondoljunk arra — a párhuzam kedvéért —, hogy a századfordulón a magyar írók is tömegesen kapcsolódtak be az újságírásba, főként éppen a tárca révén (Bródy Sándor, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Krúdy Gyula és mások). Emil Girleanu 1878. január 5-én született Iasi-ban. Éppen két esztendővel Mihail Sadoveanu előtt. Mihai Eminescu és Ion Creangá halálának esztendejében, 1889-ben íratták be az egyik ia§i-i líceumba. Nem sokkal később Girleanu ezredes Emil nevű fia, apja nyomdokait követve, a katonatiszti