Az emlősállatok világa [antikvár]

Az első emlősök a földtörténeti triász és jura időszak határán, mintegy 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg, s többnyire apró termetűek lehettek. Akkoriban a hüllők uralkodtak, ám amikor a kréta kor végén, azaz 65 millió éve a dinoszauruszok kipusztultak, megnyílt az út az emlősök felemelkedése előtt.Egy fajba azok az állatok tartoznak, amelyek természetes körülmények között képesek egymással szaporodni. A faj mindig kap latin vagy görögeredetű, kéttagú tudományos nevet. A 18. század közepéig a szárazföldi négylábú állatok" fogalom volt az emlősök" megfelelője - a denevéreket a madarak, a ceteket a halak közé sorolták (szoptató halak). A rendszerezés elvét Carolus Linnaeus (Carl Linné) svéd botanikus (1707-1778) dolgozta ki; az emlősök osztálya" kategória latin megfelelője, a Mammalia" tőle származik. Az emlősállatok első kutatójának az ókori tudóst, Arisztotelészt tartják, de foglalkozott a témával az idősebb Plinius, Albertus Magnus és a reneszánsz korban élt Conrad Cesner is. Charles Darwin evolúcióelmélete nyomán a 19. századra kialakult a fejlődéstörténeti rendszerezés, amely a fajok közötti rokonságot a leszármazásvizsgálatával állapítja meg, nem pedig a külső tulajdonságok hasonlósága alapján. A magyar zoológusok (állattan = zoológia) közül Méhely Lajos, Vásárhelyi István, Éhik Gyula, Anghi Csaba, Topái György, Schmidt Egon és Csorba Gábor kiemelkedő érdemeket szereztek az emlősök tanulmányozásában. Az emlősök" elnevezést Földi János vezette be 1801-ben, bár egy ideig még a szoptató vadak" is használatos maradt.Az egyes tudóscsoportok más-más rendszertani felosztásokat fogadnak el. Az emlősök osztályát - amely ma nagyjából ötezer fajt foglal magában - a korszerű rendszertanok két alosztályra, a tojásrakó emlősökére és az elevenszülő emlősökére bontják. Az utóbbin belül különítik el az erszényesek és a méhlepényesek alosztályágát. Az emlősök között akadnak talajlakók, fán élők, siklórepülők, aktív repülők, sőt vízi életmódot folytatók is.