Az ezeregyéjszaka meséi: Szindbád kalandjai [antikvár]

Részlet a könyvből: "Harun-al Rasid fejedelem uralkodása alatt élt Bagdad városábanegy ember: Teherhordó Szindbádnak hívták. Szegény sorban volt, terhetket cipelt a fején, így tengette életét. Történt pedig vele egyszer, hogy igen súlyos csomagot vitt. Roppant meleg volt, majd leroskadt nehéz terhe alatt, csorgott rólaa veríték, a hőség iszonyúan nyomasztotta. Épp egy kereskedő kapuja alatt haladt el; az út a kapu előtt fel volt söüörve, meg volt öntözve; ez egészen felfrissítette a levegőt. A kapu mellett pedig széles kőpad állt. A teherhordó lerakta málháját erre a padra, hogy megpihenjen, és hogy friss levegőt szívjon. A kapun át tiszta szellő, kellemes illat fuvallt rá, és ez nagy gyönyörrel töltötte el. Leült a pad végébe, fentről húrok pengetése, lant zengése hallatszott. Szívderítő hangokat, válogatott szavakat hallott, és hallotta a madaarak dalát: a gerlicéket és az ezerszavú csalogányt, a rigót, a fülemülét és az örvösgalambot. Elcsodálkozott magában, és örömre vidult a szíve. Közelebb lépett a kapuhoz, és megpillantott a ház bejáratán túl egy óriás kertet, benne szolgákat, rabszlgákat, inasokat, kísérőket. És látott még sok mindent, amit csak királyok és császárok körül lehet látni."