Az Ezüsttó kincse [antikvár]

Részlet a könyvből:A fekete párduc.Junius havának egyik tikkasztó napján, éppen déltájban Arkanzas legnagyobb személy- és podgyászszállító gőzöse hatalmas lapátkerekeivel gyorsan szelte a habokat Little-Rockból Lewisburg felé. A nagy forróság a vagyonosabb utasokat a hajószobácskákba űzte, míg a fedélzeten levők nagyobb része a hordók, ládák s egyéb csomagok között feküdt, ahol némi kis árnyékban volt részük. A szegényebb utazók részére a hajó kapitánya kifeszített vászon alatt bed-and-boardot állíttatott oda, hol mindennemű üvegeket, poharakat láthatott az ember, melyeknek tartalma nem igen lett volna inyére az elkényeztetett nyelveknek s gyomroknak. A söntés mellett üldögélt lankadtan, félig csukott szemmel, bóbiskolva a pincér. Közbe-közbe fölnyitotta szempilláit s morogva nyilvánította nemtetszését a majdnem húsz főből álló csapatnak, melynek tagjai az asztal előtt körben ülve kézről-kézre adogatták a kockát. Drinkre - körivásra - játszottak ; a vesztes t. i. a játék befejeztével a társaság minden tagjának egy-egy pohárka pálinkát fizetett. Emiatt a pincér többször volt kénytelen pihenését megszakítani. Bizonyára nem először találkoztak a steameren, mert tegezték egymást s itt-ott elejtett szavaik azt árulták el, hogy egymás körülményeit jól ismerik.